Reménytelenségbõl Szerelem
Írta: White Dátum: Február 08 2008 13:49:50

---

I



Áldozatok, sebesültek bóritják a tájat.
Mentõ hangja sercen mint, életmentõ seítség.

---

Teljes hír

---

I


Megtörve állok az események láttán,
autó féke csikorog majd a gázba tapos.
Áldozatok, sebesültek bóritják a tájat.
Mentõ hangja sercen mint, életmentõ seítség.

De elkéstek nem tehetnek semmit!
Vagy talán mégis?
Egy fiúban még az élet szikrája.
Szemügyre veszem.
Õ az aki szívem vágya széles -e világon.

Felrakják a hordágyra , majd a mentõbe.
S elindulnak újra zengve.
A fiú nincs eszméleténél,
harcolnak érte ahogy csak lehet.

Rohanva , rohanok a kórház felé
látnom kell ki annyit jelent nekem.
Felérek a szobába ahol éppen van,
gépek vannak körülötte s ettõl megrémülök.

Szemei békések ,arca nyugodt,
szivem lassul , leülök az ágyhoz és várok
s fogom a kezét csodára várva
Fáradságtól elnyom az álom.
Szemem lecsukodik, kezét még mindig szóritom.

Szóritást érzek a kezembe.
Felriadok, látom szemei kinyilnak,
Szívem és tesetem felderül.
Mosolyog én visszamosolygok,
Felül s átõlel majd énis õt.

Szívünk megdobban,
Kezével arcomat tapintja,
Közeledik felém,majd megcsókol.
Szívünk már együtt dobban,
és tudjuk igy marad örökre.