Cupidó, válasz Lacinak
Írta: mullerildiko Dátum: Február 08 2008 14:24:43
I
Cupidó nyila százszor is megsebzett.
De én szívemben érleltem a türelmet.
Teljes hír
I
Cupidó nyila százszor is megsebzett.
De én szívemben érleltem a türelmet.
Hozzám szegõdött a nagyvonalú lemondás,
S szívemben õríztem a szerelmet mint jó barát.
A házasság oltárán jöttek vad éjszakák és nappalok
A szenvedély viharában azt hittem meghalok...
Számomra menedék volt az üres magány,
Egyik év a másik után
Majd nyolc év után, egy mulatós éjszakán,
Valaki megfogta a kezem, félrehívott
És csak mesélt , mesélt nekem...
Elmondta élete legféltetteb kincseit...
És Cupidó újra kilõtte nyilait.
És értelmét nyerte a szenvedés és kín,
Soha ne törödjünk azzal mi van odakint.
Azóta lelkembe nõtt az érzelem,
Két kezét soha el nem engedem...
Együtt éljük át a mámoros éjszakát,
És együtt viseljük az élet viharát...
S, hogy Cupidó kicsit szertelen,
nyila mit kilõtt néha helytelen?
Bocsássunk meg néki,
Hisz még csak egy angyalgyerek,
Ki tudja talán mindig szülõt keres...
Nékünk ehhez fel kel nõni,
És Cupidó nyila nem fog fájni...
Nyugalom költözik szívünkbe,
És együtt lépünk át a végtelenbe...