Kötéltánc
Írta: lambrozett Dátum: Március 03 2014 20:58:37
V
Hunyorgó láng ébred gyertyámon lustán
mélán nézem narancssárga fény-szemét -
s míg fürgén tolul fel sok régi emlék
ujjam csikland'ja kormos képű gyufám.
Teljes hír
Hunyorgó láng ébred gyertyámon lustán
mélán nézem narancssárga fény-szemét -
s míg fürgén tolul fel sok régi emlék
ujjam csikland'ja kormos képű gyufám.
Látom magam előtt, ahogy jött felém
(a földút letaposott, szürkés haván) -
mosoly-szemmel, drága jó Édesapám...
én meg szaladtam hozzá, estnek hevén.
Hajnal indította dolgozni mindig...
buszal, vonattal jutott a városba -
kevés kedve maradt ködös álmokra...
sosem hitte, hogy a "vonat kisiklik".
Hatéves ha voltam, fűben-ért gyerek
naphosszat az utcán egy-két pajtással -
közben a bige-bot majdnem felnyársalt
bizony ott a helye...látszanak hegek.
De elméláztam, mert fut a gondolat...
gyorsan szedi lábát, cselezve engem -
terelném össze, hogy egységbe' legyen
s itt a fejemben...mondhassak okosat.
Hisz akkor nem tettem, amikor várta...
mikor a kórházban ágyánál laktam... -
mikor szívemre lakat pattant lassan
s közös-könnyünk égett a Sors-oltárra.
Kiszakadt lelkem gyermek fél-darabja
magával vitte egy síntelen úton...-
bár nótáztam százat is, halkan, súgón
ágy-széli dalnok voltam, éjt harapva.
Robosztus markába fogta a Végzet
és kötéltáncát vívta az én Apám... -
hittem, ha van Isten, könnyít a baján
a madzagra több súly már alig férhet.
Kialvó láng pislog gyertyámon lustán
mélán nézem narancssárga fény-szemét -
lehet, nem is kellett volna Ott beszéd,
hozzám azóta sem szól a Csend kurtán.