Lélekadás
Írta: Zsu27 Dátum: Március 04 2014 05:34:16
H
Egy nyári napnak késő esti óráján
mikor már a lélek elnyúlik a díványán
elfáradt a test, szótlan a fájdalom
nyugtázod, hogy ismét túl vagy egy új napon.
Teljes hír
Egy nyári napnak késő esti óráján
mikor már a lélek elnyúlik a díványán
elfáradt a test, szótlan a fájdalom
nyugtázod, hogy ismét túl vagy egy új napon.
Hiszen miben lenne más, tegnap is ugyanez
tapostad ismét a mókuskereket
futottad a köröket, újra és újra
és mégis mi csillan meg ott a távolban?
Csak egy halk kérdés, és egy figyelő szempár
jól vagy? - kérdezi, és választ is vár
persze, minden rendben, automata válasz
(ugyan kit izgat, én a szegény pára...)
De miért kérdezi, és kérdez újabbat
és miért érzem úgy, hogy méltó, és választ kap
tényleg törődik valaki, talán mégis?; velem?
olyan rég melegedett már fel így a szívem.
A mellkasomban feszít, elszorul a torkom
a hangom elcsuklik, - ugyan, semmi bajom
(oly rég kaptam szép szót, oly igazán emberit,
és igazából ő sem tett semmi rendkívülit.)
És mégis a lelkem, ott az ő díványán,
nyújtózik egyet, - no, ébresztő, kis pajtás,
és felllobog bennem újra a bizalom
a hit a holnapban, úgy vágyom, úgy akarom.
Kipattan szemhéjam, frissen, üdén megyek
mosolyt az arcomra nem csak maszkként kenek
keresem, kutatom, hol az a fáradt lélek
de nem lelem nyomát sem, köszönöm, hogy élek.
2014. március 03.