Kérésznek véled,
tündér száll hozzád,
emberként ölt
néked tiszta formát.
Itt van érted,s
elillan éj csendjében,
boldogságot át élted
kertjében.
Nézheted,mint tündét,
mi benne egy pillanat,
boldog idő utána
örökre néked itt marad.
Bátorító,szerencsehozó
kellem,most érted van,
aztán eltűnik,mint egy
szellem.
Lelke-e világhoz
parány-arány,kicsiny
lény,ma övé a pillanat,
holnap az égi fény.
Illanó boldogság,mint
nékünk-e világ-e
percben van aztán
múlik,elhullik a drága
tiszavirág.
Angyalok pille-pillangói
egy öröklétben,örökké
cikáznak szivárvány
színében,s nem halnak
el a végtelen fényben.
Elmúló jelképe balga
életünknek-e létben,
de ha nemesen lehet
halni,szitakötő megteszi
álomszerűen...szépen.
Ezért szép perceid őrizd,
becsüld,mert jelennel
elillanhat a boldog jövő,
s ha nem vigyázol a
szeretet addig él,mint a
szitakötő.
...Tán álmot láttam,
benne egy tűnő-tündét,
nékem szépet ádott,
majd elillant,s itt hagyta
lelke bűvét...
Ádám J. Csaba 2013. október 7.(hétfő) Szeretettel! Jinett-nek!