Elakadva
Írta: reitinger jolan Dátum: Február 08 2008 19:32:43
Szívem társra várt, te lettél volna társa,
Lélek mi vándorolt, elõbújt e ragyogásra.
C
Teljes hír
Már tudom mi vagy nekem,
Pedig elhallgatott felõled benn a lélek.
Bábozottan fátylat vont köréd,
S nem tudom neked mennyit értem én.
Téged az élet díszeként
Borít be az álmodó sötét.
Szívem társra várt, te lettél volna társa,
Lélek mi vándorolt, elõbújt e ragyogásra.
Hazátlan futottam a villámtûz elõl,
Láttam, hogy otthonom romokban összedõl.
Testem ismerõsként üdvözölte volna tested,
Pontok halmazaként állt volna össze a jelen,
Mint megvetettként, fuldoklón védkezem,
S nem lett volna szégyen elõtted könnybe esnem.
Nálad találtam volna otthont, vagy te nálam,
De már megvénült e test, görnyedt a hátam.
Testem lemeze még forog, szenvtelen,
A lélek tûje megakadt, s vár egy helyen,
Hogy megemeld és forogjon tovább,
S ha lejárt elégedetten menjek majd oda át.