Aki cinizmusból...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Március 08 2014 05:02:48
H
Aki cinizmusból emelte bástyáját,
nincs az a fegyvernem, mellyel bevehető!
Érintenéd lelkét, pengetnéd a hárfát
mondaná, ne gyere ezzel, nem lesz nyerő!
Teljes hír
Aki cinizmusból emelte bástyáját,
nincs az a fegyvernem, mellyel bevehető!
Érintenéd lelkét, pengetnéd a hárfát
mondaná, ne gyere ezzel, nem lesz nyerő!
Szilárd kőzet az álarc, nem levehető,
évtizedes létben szunnyadó társas magány,
mit tegyek, hogy legyen újra szerethető?
Kedves szavam a szívéig eljut talán?
Megsebzett lelkén vajon olvad a jégcsap,
mely évek során óriássá fejlődött?
Szeretnem kellene, de arra sem méltat,
hogy rám figyeljen, helyette tőrt döfött!
Megküzdök vele, ha tovább nem is élek,
szeretni fogom, egyszer csak olvad a jég,
cinizmus lenne a válaszom, de félek
nem jó úton megyek, mert nem ott ér a fény!
Reped az álarc, én csak dalolok halkan,
megremeg szíve, már élteti a remény,
ha nem érti másképp, elmondom dalban
ne légy már cinikus, kemény legény!
Élj csak a mának, higgyél a csodákban,
melyek léteznek, ha úgy akarod,
bástyádat döntsd le, kívül egy varázs van
régi szép éned kezedben tarthatod!
Ugye így könnyebb, tiszta lett a lelked
mosolyod szép, és újra tiéd
feledd a múltad és nyisd ki a szemed
törlöm a könnyed, ne sírj, már nincs miért!