Körmendi románc
Írta: gufi Dátum: Március 09 2014 11:31:49
V
A távoli lámpa fénye
csak pislog prűden, szerényen
majd pironkodva hunyorog.
Éjszakai égnek kékje,
Teljes hír
Albert Ferenc
Körmendi románc
Kastélykertre ül a homály;
az égre tűzött csillagok
egymás után sorra gyúlnak.
Hallgatnak évszázados fák,
melyek alatt lusta padok
álmos macskaként elnyúlnak.
Kavics csacsog talpuk alatt;
összesúgnak suhanc cserjék
tekintélyes lombos fákkal.
Két szerelmes ifjú ballag;
szoros, mohó az ölelés,
nem törődnek külvilággal.
Lila ködként rájuk szakad
vágyuk selyméből szőtt lepel,
s az est sötét pongyolája.
Vén Göncöl, míg égre kaptat,
nyújtózkodó lusta pad lett
dúló szerelmük oltára.
A távoli lámpa fénye
csak pislog prűden, szerényen
majd pironkodva hunyorog.
Éjszakai égnek kékje,
Holdat tartva lágy ölében
e szép románcon mosolyog.