Ott volt jó a pálmafák tövében,
hol az ég a tengerrel összeért,
Örömkönnyek voltak a szememben,
mindent adtam szerelmedért.
Éreztem ott a nyarat, szíved melegét,
mintha állt volna akkor az idő.
Aztán feltámadt hirtelen a szél.
Jött a dagály és fekete felhő.
Visszatértem, hol szép volt az álom,
a tenger haragszik, sötét az ég.
Már lábaink nyomát sem találom,
elsodort a víz mindent ami szép.
A boldog időkön ábrándozom,
szívemmel látom szemed kékjét,
most együtt siklunk a hullámokon
és felörömlik bennem az emlék.