Süt a nap,
az égen bárány felhők úsznak .
Nyár van,még is hideg ,
mert a szív belül rideg .
A fákon madár dalol ,
de nem hallod
vagy nem akarod .
Körülötted nyílik száz virág ,
nem érzed az illatát .
Hajad szellő simogatja ,
lelked nem veszi
nem tudja .
Neked csobog a patak ,
neked szólnak a szavak .
Ujjadra pillangó száll ,
ne töröld le hímporát .
El nem száll már akkor ő ,
létnek vége
meg hal ő .
Télen nincs csak jég virág ,
most nékem ilyen a világ .
De tovább süt majd a nap ,
jégvirágok olvadnak .
Így olvad fel majd a szív ,
így lesz boldog
ki ma sír.