Csak néztelek
Csak néztelek, néztelek.
Vén szelek dombjain
mosolyogtam rád vétkesen,
s szólítottalak így:
Édesem!
Néztelek és bámultalak,
hogy ajkadról a szó
mint kis patak,
mily kedvesen csordogál fülembe.
Néztelek és szerettelek.
Szerettem párnád illatát,
élveztem miként illan át
orrcimpáimról kívánós szívembe.
Néztelek és éreztelek.
Éreztem rezdüléseid,
ahogy hajdani csókod is
itt érzem folyton nyelvemen.
Néztelek és imádtalak.
Lestem meztelen vállad,
leomló friss hajad,
s jól esett ha megtaláltad simogatni
őszülő fejemet.
Néztelek ahogy távolodsz,
néztelek és vártalak,
hogy holnap újra lássalak
édesem!
És csak vártalak
vén szelek dombjain
örök vétkesen,
s néztelek, hosszan néztelek
a messzeségből
szerelmesen.