Egy régi tavasz,egy téren,
Tulipánok színkavalkádja
Ünneplőbe öltözött gyerekek hada,
Kokárdás március világa.
Gyermekként éltem,
Még nem rohant a világ,
Volt varázsa,
Minden ünnep szavának.
A tér ,hol ünnepi tömeg gyűlt,
Petőfi szobra körül,
Hol szavalták az ifjak szavát,
Hol a zászló jelképezte a hazát.
A talpazat körül a földbe,
Hurkapálcás papírzászlók ,
Melyeket a tavaszi szellő cibált,
Izguló szavalók
Igaznak vélt minden jó.
Szülővárosom tere,ma is áll
Bár kilométerek választanak el
Szívem olykor vissza kiált.
Valahogy minden más volt,
Nem keresem már rég okát,
Olykor vágyom azt,
Ma is már.
S most távol országomtól,
Szívem nem keres csodát,
De éli mindazt, mit az otthon élők,
Még ha nem is hiszi a világ.