Néztem ostobán...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Március 17 2014 00:00:00
V
Csak ült a szobában, már nem nézett rám,
szemei kutatták a mennyek otthonát,
tudtam, éreztem, bár nagyon félve tán,
utolsót dobbant szíve, néztem ostobán.
Teljes hír
Csak ült a szobájában halkan, csendben,
ráncos kezei ölébe kulcsolva
Benéztem rá, láttam, minden rendben
szemei révednek a múltba, hova?
Egy árva könnycseppét töröli éppen,
anyukám ne sírj, itt vagyok, nem szabad,
amíg én élek, hidd el, nem kell félned,
vigyázok rád, nem lehet panasz szavad!
No jó, akkor sírj még egy kicsit,hagyom
de lássam a fényt szemedben, mosolyogj!
Mondani akartál valamit, mit is?
nem jut eszedbe, és magad korholod.
Csak ült a szobában, már nem nézett rám,
szemei kutatták a mennyek otthonát,
tudtam, éreztem, bár nagyon félve tán,
utolsót dobbant szíve, néztem ostobán.