Ahogy én látom
Írta: zsuzsu Dátum: Február 09 2008 11:18:22
Csak ne hivatkozz mindig valamire:
Hogy fáj a fejed, vagy ordít a gyerek.
C
Teljes hír
Ha tiéd az, kit szíved annyira imád,
Hagyd, hogy a színek éljenek tovább.
Ne engedd, hogy gyõzzön a szürkeség,
Csak azért, mert most már a tiéd.
Ne tûnjön el soha arcodról a mosoly.
Ne legyél mindig halálosan komoly.
Maradjon meg a kedves, régi éned,
Amiért egyszer megszeretett téged.
Nem kell sok, csak egy kis figyelem.
Egy kis játék, s egy kis szerelem.
Egy futó csók, egy pajkos simogatás,
Hogy érezze, nincs rajta kívül más.
Hogyha hív, nyugodtan menj vele,
Csak ne hivatkozz mindig valamire:
Hogy fáj a fejed, vagy ordít a gyerek.
Késõbb azt mondja: egyedül megyek.
S ahogy lassan majd múlnak az évek,
Gyûlnek benned az apró keserûségek.
Morcos leszel, házsártos, mogorva,
S hogy mi a baj, soha nincs kimondva.
Mire észbe kapsz, már kihûlt a fészek.
S egymás mellet, csak rutinból éltek.
Mindegyik, hallgat, nincs mit mondania.
Végül gyõz a szürkeség, s a monotónia.