(Fenség és szemérem)
Ilyen zöld szemek biztosan nincsenek!
Kezdetben álmos ábrándnak hittelek. -
Fürdöm hófehér, tisztagyolcs vizében,
a fakó égből smaragd lesz, míg nézem.
Ártatlan-mély tekintet, mi ejt sebet!
Rólad mintázhattak, akik festenek. -
Sosem gondolnám, hogy cinkos igézet,
hisz tanult piktor művét jól idézed.
Csekély ragyogás ez életed során...
habár...Istenedtől kegyes adomány. -
Míveset gyártott. Fenség és szemérem.
Ha szít'nám tüzét, lobognék hevében.
Szédül már fejem és arcom halovány
maradnék előtted csended vadonán. -
Ám folytatom utam, vénen, de vétlen
bocsánatért esdem...kissé letértem.