H.Gábor Erzsébet
Kopog az eső
Kopog az eső az ablakon,
könnyek gurulnak arcomon,
de nem ám a bánat könnyei,
öröm van bennem, Mennyei.
Itt vagy és fekszel az ágyamon -
vártalak kedves már nagyon,
gyönyörű varázs e pillanat,
álmom vigyázni itt maradsz.
Csókokkal borítod vállamat,
lángod hevíti lázamat;
mámorban fürdőző részegek -
szeretni józanul nem lehet!
Alszol, s én nézlek csendesen -
köszönöm néked Istenem!
Könnyek gurulnak arcomon,
kopog az eső az ablakon.