Minden tiszta. A százezernyi színek pasztellé simultak,
A fény finom érintéssel ringat kókadt félálomba:
Körülrajzó környezetem most megannyi réveteg alak,
Pacává folyó delírium-mozgásuk tompán lomha,
És minden zajforrás álmosítón édesgető szonáta;
A sok zúgó zörejen alább csavarják a hangerőt,
Aztán meghitt csendet búg a metropoliszok népes háta.
Vattafehér pamacsfelhők lehelnek lágy tavaszi hőt
A lustálkodón ejtőző dombvidék zöldülő arcára.
Látóterem még sosem volt ily világszélesre nyitott,
Ily tűélesre csiszolt: hogy nem bántja árnyékfolt vagy pára.
Minden tiszta. Rajtam a harc békére tetováltatott.
Földöntúli színek bölcsőjébe helyezem fáradt testem,
Angyali dallammal zengő szonának adom át magam,
A holnap portréját: áldott szíved örök társaként festem,
Mert minden tiszta, ha gyönyörűszép lelked mellettem van.