Elképzeltem egy világot - én naiv -,
ahol nincs gyűlölet,
kérdezted, ilyet ki látott?
Szeretetmorzsát ki gyűjtöget?
Akiben túlcsordultak az érzelmek,
de vajon mit ér vele,
ha léte kétely és félelmek,
és csak zúgó vihar szele
csapkodja, verdesi oda,
hol talpra állni nem tud soha.
Elképzeltem egy világot - én naiv -,
ahol mérhetetlen a szeretet,
mondtad, ilyet senki sem látott,
m'ért hittem, ez nem lehet.
Öntörvényű, hideg emberek,
kiknek szívében nincs szeretet,
csak gyűlölet magvait ismerik,
s azt évenként el is vetik,
ott érzelem nem csirázhat soha,
így lesz életed mostoha.
Elképzeltem egy világot - én naiv -,
hol értéke van az embernek,
ugyan, ilyet meg ki látott,
a pénz az úr, más nem lehet!
Ha nincs pénzed, neved: senki!
Taposhat megannyi súly, s adó,
bankók vigyora benned kedvét leli,
ébredj fel piciny tyúkanyó!
Elképzeltem egy világot - én naiv -,
hol szeretet virága rügyezik,
igen, kérded, ilyet ki látott?
Én! Nagyképűségnek tűnhet itt?
Nem, a szeretet könnyezik
ha kell, vagy énekel Neked,
bankárok kezüket tördelik,
nem engedünk, ilyen nem lehet!
Elképzeltem egy világot - én naiv -,
és valóság lett e kis sziget,
itt szedhetsz millió virágot,
gyógyíthatsz vérző, beteg szívet.
Hol ez a sziget, kérdezed?
Lelkedben lakik, mélyen lenn,
valóság ez, nem képzelet,
ébredj fel, én úgy féltelek!
Szerető ember vagy, vesd el a magot,
taposd a gyűlölet csiráját,
reménykedj, higgyél, lesz napod
mikor érintheted életed virágát!