Ha meghaltál, eltemetnek,
meggyászolnak, emlegetnek,
sorolják érdemeidet,
megbocsátják vétkeidet.
Posta voltál, egy üzenet,
aláírtad a nevedet.
Eltűntél észrevétlenül,
a lepke is némán repül.
Avart kavar az őszi szél,
hó alá döngöli a tél.
Tavasz nem kelti életre,
beolvad a végtelenbe.
Új vezérek mindig jönnek,
halhatatlanságra törnek,
egykor imádott bálványok
agyag gólemekké válnak.
Mégis minden folytatódik,
míg a világ meg nem érik.
Ősrobbanás hozta létre,
belehull a semmiségbe.
Értünk cseng a harang szava,
gonosz világ, szállj magadba!
Hátha mégis megmaradna
az ember mint élő csoda.