Mese a felhőfotelból...
Írta: Zsu27 Dátum: április 05 2014 07:47:25
V
Lógatom lábam,
pihentetem szárnyam
forgatom fejemet
aranyfürtök szállnak
Teljes hír
Lógatom lábam,
pihentetem szárnyam
forgatom fejemet
aranyfürtök szállnak
akárhová nézek szét
a világ meseszép
és benne az embernépet
kedvelem mindenképp
lent az ő házaik
és eltörpült gondjaik
fentről én nem látom
csak lelküknek lángjait
néhányuk épp csak ég
másikuk kóbor még
de egyesek, lelkesek
helyüket meglelték
és számomra oly öröm
ha látnátok, fénykörök
szép arany íveit,
melyeknek nyoma örök
hisz ha találkozol eggyel
egy fényes lélekkel
a te fáklyád is felizzik
és feltölt majd élettel
ó, nem láttam ily szépet
hidd el, mióta csak élek
pedig teremtésem
nem mai történet
kérlek, ember, hidd el
ezzel az élettel
te meg lettél áldva
csodaszép lélekkel
ott voltam én akkor
csodálatos nap volt
mikor a teremtőnk
fújt reád aranyport
szép szavakat mondott
ember éledj, szólott
kinyitottad aranyszemed
"Atyám, mondd a dolgom",
és ő fogta vállad,
"lenn a Földön várnak"
átölelt, és veled küldte
szeretetét a világnak
és én csak lógatom a lábam
letekintek, és látlak
teremtőnknek csodalénye
gyönyörűnek talállak.
2014. április 4.