Nem múlhat el...
Írta: sziszifusz Dátum: április 05 2014 17:13:38
V
Valaki néz, kit érezni kell,
hiába búcsú, nem múlhat el.
Madonna képe lebeg a fénybe,
pislogó gyertya, csonkig leégve.
Teljes hír
Nem múlhat el...
Indulni kell, itt nincs tovább,
bár húz még a szív, de visz már a láb.
Nem múlik el mert nem múlhat el,
Madonna arca, fehér lepel.
Rohanó fák, kínzó szemek,
vöröslő égből kék eső pereg,
görög amfora, megáll az óra,
örök ölelés, Madonna csókja.
Álmodni vár az alkonyat,
képzelet síkján robogó vonat,
idegek láza kattog monoton,
valaki jár a kihalt peronon.
Valaki néz, kit érezni kell,
hiába búcsú, nem múlhat el.
Madonna képe lebeg a fénybe,
pislogó gyertya, csonkig leégve.
Semmibe zuhanó rút látomás,
minden hallgatás szörnyű árkot ás.
Hívó tekintet, mélységes kút,
Madonna lát de nincs vissza út.
Tél csöndje hull, bánat havaz,
hazug tavaszon sarjad a gaz,
burjánzó őrület, iszonyú lárma,
koponya falába van az út bezárva.
Indulni kéne, maradni muszáj,
nyílhat még csókra Madonna száj,
menni vagy maradni, - ki dönti el?
Vagy megint a gyáva idő felel...
Olvad a lét, nincs már idő,
csak jelen van és alig jövő,
zakatoló agy, suhanó fák,
ölelő karok, örök órák.
Elfelejteni többé nem lehet,
emlékperceket ont a képzelet.
Barna kis kavics pihen tenyerén,
kőbe zárt sorsát majd cipelem én.
Nem múlik el, mi nem múlhat el,
Madonna testén halotti lepel,
szent bensőjében hófehér sirály,
amerre visz utam, - Ő is arra jár...