ÁTFAGYVA...
Írta: szoszircsi Dátum: Február 10 2008 10:21:44
T
Nyesett idõ nyújtózik mellettem
Teljes hír
Nyesett idõ nyújtózik mellettem
rám leheli szürke füstjét
ahogy zuhogó esõben elindulok...
Fák tetején himbálódzó fészkekbe
megpihenni tér a Hold
a suhogó éjszakák fellélegeznek
-magára maradt reggelek ébrednek-
s feltaszítják az égre a Napot...
-védtelen õz voltál a vadak között...
- rájövök
míg idõzök kicsit magamban:
a fájdalom azért bújkál bennem
mert magamban teremtem...
jeges sál nyakamon az élet
mert rózsáid tûzszeme kiégett
visszavont szeretet rejtõzik
s ahogy gátaknak feszül az ár
elhagyott kilincs érintésre vár
de...mindíg más érkezik!