Lemondtam rólad,
s mind arról,mi
belőled volt drága,
lelked nélküled
maradt szívembe
zárva.
Lemondtam rólad,
s egy boldogabban
jövő létről,
csillogásodról,s a
tiszta fényről.
Véled minden,mi
való lehetett volna,
s dalban elmondtam,
legyintve létemnek,
már könnyezve le-
lemondtam.
Lemondtam rólad,
mint drága virágomról,
lemondtam én csodádról,
gyönyörű álomvilágomról.
Mi benned létezhetett,
lemondtam szerelemről,
szeretetről,andalító
életedről az oltalmazó
kegyelemről.
Már én bizony nem
létezem,nélküled suhant
vélem az élet tova,fájó
lelkem nem tér vissza
soha-soha.
Andalítva beszélt,mesélt
néked lelkem,hogy te
légy angyali szerelmem,
néked-néked mindent
elmondtam,de már szomorú
szívvel rólad én lemondtam.
Az idő integet...a jelen
múltjába nem fordul,szívem
fájdalmától könnyem még
mindig érted ki-kicsordul.
Magamnak megálmodtalak,
mindig szép dalokban
áldottalak,de fényedbe
holtam,éltető szerelemről
is örökre érted én lemondtam.
Tova tűnt időben néked
örök dalok szólnak,él bennük
igazgyöngye minden leírt
szónak,mikben áldva téged
mindent elmondtam,lelked
múltjába veszek,mert rólad
örökre már le-lemondtam.
Ádám J. Csaba 2014. március 24.(hétfő)