Globalizált, festett farát riszálja
A felszín,
A szó perverz,
Az agy beteg;
És odafent a szürke fellegek
Hallgatagok.
Talán gyászol az Isten.
——
Ott fenn az Isten gyászol,
Lent pedig latyak,
Agyag,
S profanizált agyak.
—-
Ünnep nincs már,
Csak ürügy az ivásra,
Araszolunk a barbár-honba
Hátra.
—-
Az ünnep kancsal,
A hétköznap csálé,
Ami szép lehetne,
Gyakran ordenáré.
—-
A média
Erkölcsöt szeletel,
S az aljassággal már
Kérkedni kell.
—-
Oldott kéve
Hull a szélbe
—
Gyermek a világba vegyül,
Nyugdíjas szülők egyedül.
—-
Műmézre vigyorog műmedve,
A jövő sírverem,
Nem korszerű a szerelem,
És hull ránk máris
Millió ostoba
Anális
Frázis.
A beteges normális,
S a természetes lett kérdőjeles.
—–
A halandzsa igévé nemesedik,
S a butaság fennen büszkélkedik.
—-
A szó perverz,
Az agy beteg;
És odafent a szürke fellegek
Hallgatagok.
Talán gyászol az Isten.
—-
Árva értelem
Röppen szátaz ágra;
Kiderül majd,
Mivégre jöttünk a világra.