Közmunkások dolga, de jól vagyon nekik,
egyfolytában az utcán, a jó csajokat nézik.
Seprű a kezükben, könnyen serénykedik,
izzadság arcukról, sokszor le-lefolyik.
Látják az utcának, egy átlagos kis napját,
szidják minduntalan, a főnökük, Bakonyát.
Parancsolgat, ordibál, nagyon kemény ember,
nála a parancs egy, megkövetelt rendszer.
Örülünk, ha tavasszal szép nap ragyog reánk,
a fűnyíró is gyorsabban megy, mint a gally és ág.
Betörik a kövek az autók szélvédőjét,
nem figyel a közmunkás, bőr az arcról ÉG.
Majd kisvártatva felbukkan, a hatalmas nagy főnök,
termete, bár kicsi, de hangja, mint az ördög.
Elmondja, leírja, százszor is a törvényt:
sárga mellény, zöld ruha, bakancs kell és kész.