Emberek! Ki tudja, merre kószál a szerelem,
Mert biz’, hátam mögött van ifjúságom,
S benne Őt én, hiába is keresem,
Szeretetem rég átlépett a hiúságon,
Hol a szerelem?
Vajon, hány tavaszom van Istenem,
Utamat meddig kövezted ki jó szándékkal,
Igaz, Ámor nyilát sem figyelem,
De az érzésért lényem máig él, s hal,
Hol a szerelem?
Tán’ szép szemében, szavában keressem,
Szívjam lelkem csarnokába illatát,
Vagy nyissam ki szívem, oda bé eresszem,
S hallgassam az ő szíve ritmusát,
Hol a szerelem?
Hegyeken, völgyeken menni kell, vagy sem,
Erdőkben, mezőkön, folyókban találom,
Fenn az égben, a földön, vagy lent,
Vagy ez is csak egy furcsa álom,
Hol a szerelem?
Hol is lehet, merre jár, jár e nekem,
Tavasz-tündér suttyomban osztogatja vajon,
Csak egy másik irányba tévedtem,
Vagy egyenesen én űzöm, zavarom,
Hol a szerelem?
Nem lelem…