A köveket mossa a habostenger a hûvös éjben
Írta: kormi37 Dátum: Február 10 2008 10:37:13
T
A köveket mossa a habostenger
a hûvös éjben,
Teljes hír
A köveket mossa a habostenger a hûvös éjben,
Sasok szállnak fent az égen.
Õrjítõ víllyogással verik fel a csendet,
A lelkem hullámai csitulnak csendben.
Messze tekint szemem egy lakatlan szigetrõl,
Keresem képzeletemben a volt szeretõm.
Homályos az ég alja a Nap nyugovóra tért,
Szemem becsukom, és álmodom veled én.
Ez maradt nekem, az édes álom,
Mert elmentél, becsaptál, fáj nagyon.
Egyedül vagyok most a szigeten,
Nem marad más nekem csak a REMÉNY, a szívemben.
Talán újra rámtalál a szerelem egyszer még.
Elindulok, útrakelek talán van még esélyem,
Mert engem erõteljesen vonz az új életem.
Nem adom fel, a szeretet, szerelem kell a másik oldalán,
Hiszem, egy nap engem is megtalál.
Úgy tisztul ki a lelkem,
Ahogy a köveket kimossa a tenger.
Könnyû lépteimet a szél símogatja,
A szívem a szerelem felé újra tárva, nyitva.
Ha megtalállak téged csókolom a szád,
Boldogan éljük az életünket együtt tovább.