Dacolok
Írta: Hullocsillag Dátum: április 10 2014 09:35:32
Gy.
Odakint viharok rajzanak mint kormos-hollóhorda,
éhes örvény, vészterhes orkán kavargó nyelve:
és ha csókot ad a földnek, mennydörgés marja
át a levegő súlyos izmait, fekete gyomrába nyelve
a tavasz valamennyi rügyező áldását.
Teljes hír
Odakint viharok rajzanak mint kormos-hollóhorda,
éhes örvény, vészterhes orkán kavargó nyelve:
és ha csókot ad a földnek, mennydörgés marja
át a levegő súlyos izmait, fekete gyomrába nyelve
a tavasz valamennyi rügyező áldását.
Téged most felkapott a vihar: bölcsőjéből álmomnak majd' elragad,
ha hagynám(!), ámde én megvetem sarkam a dacoló sárban,
mert soha, soha, SOHA nem engedem el a szárnyad!
Szakadt levelekként repkednek szitkok a hollók viharában,
szívem mögé bújtan a félelem keresi társát,
és törékeny üveggé edzett álmaimon keresi a fogást,
keresi a sebezhető változást,
de tartom magam, és szívverésem fehér pajzsával vigyázok rád.