Az én tópartom
Írta: Dellamama Dátum: április 14 2014 14:15:10
V
Suhogva integetnek hattyúszárnyak,
az utolsó lebukó napsugárnak.
Mellém telepszik halkan a nyugalom,
szívem dobbanását lelassítom.
Teljes hír
A csend megálljt parancsol a szélnek,
a vitorlások lassan visszatérnek.
A parton ér a barna alkonyóra,
az est hálóját rádobta a tóra.
Suhogva integetnek hattyúszárnyak,
az utolsó lebukó napsugárnak.
Mellém telepszik halkan a nyugalom,
szívem dobbanását lelassítom.
Elmém üres, csak lelkem meditál,
kicsit pihen az utolsó kapunál.
Kellemesen elernyed a karom,
fejem elbóbiskol az öreg padon.
Míg az égi óceánon szörfözök,
egy kedves ismerős hang rám-köszön.
- Jöjjön velem néni hazakísérem,
magát már régóta ismerem.-
Pillám rebben, riadtan ébredek:
- dolgom van, még nem mehetek -
Fél-hold fénye szikrázik a vízen.
remény csillagom még csillog odafenn.