Jól tudom, olykor
kegyetlen az élet.
Gondolod, hogy
sorsodba kódolt
a fájdalom?
Fogad vacog,
rettegsz,
hogy egyedül maradsz
bajoddal,
mint anyátlan árva.
Szemedben félelem,
szorítod szádat.
Ne légy kínoddal
önmagadba zárva,
óv őrangyalod szárnya,
mindig számíthatsz
egy igaz barátra.
Ne gondold, hogy
az élet ellenséged,
mert aki élni szeret,
küzd a betegséggel.
Te erősebb vagy
barátom, hidd el!
Ne add fel!!
/Mamuszkának, szeretettel/