Egy régi nyár
Írta: barnaby Dátum: április 20 2014 18:16:29
H
„Aranyló kalászok, vérvörös pipacsok"
Derengő emlékek, idő-szűrt homályban,
talán gyermekként, most újra pöttöm vagyok
tenger mezőiben szálra-nőtt gabonáknak...
Teljes hír
„Aranyló kalászok, vérvörös pipacsok"
Derengő emlékek, idő-szűrt homályban,
talán gyermekként, most újra pöttöm vagyok
tenger mezőiben szálra-nőtt gabonáknak...
Harcoltam nagyra nőtt illatos dohánnyal.
Összekaristolt sok zöld tengeri levél
Barátságban voltam disznó dagonyával
és szekérsaroglyában, madárlátta kenyér
volt néha ebédem. Hozzá marék papsajt,
ecetfa levele; az bizony savanyú!
Jóízű csősz dinnye szomjamon vigasztalt,
hogy a napnak vége ne legyen sanyarú...
Hazafelé tartva ingben, klott gatyában
tehéncsorda bámult bambán, a földúton.
Egyik sincsen már meg, ma azt is tudom
" Elült a szürke por lábaik nyomában"