Fura álom
Írta: hzsike Dátum: április 24 2014 18:46:19
V
Fura egy álmom volt - megviselt;
egy sziklára kúsztam éjszaka,
nem hatott rám már az ész szava,
vágyaim láza ott élni mert.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Fura egy álmom volt
Fura egy álmom volt - megviselt;
egy sziklára kúsztam éjszaka,
nem hatott rám már az ész szava,
vágyaim láza ott élni mert.
A csúcsra figyeltem - egyfelé,
tenyerem véres volt, fájt nagyon,
terheket cipeltem vállamon -
a gyáva biztosan „ejtené”.
Csillagfényt vártam és szép danát,
mindig is vonzott a messzeség -
mit nekem óvás, vagy szent beszéd!
- szárnyalni hagytam a szív szavát.
Hajtott a vérem - a cél feszít;
felfelé haladva, hűlt a lég,
valaki azt súgta: - állj, elég!
Ki eddig felért már nem veszít!
Miért nem álltam meg? - nem tudom.
Éreztem fázom, hogy megfagyok,
utolsó erőm is elhagyott,
fölértem végre és elbukom?
S mint mikor Nap kel az ég delén,
úgy ölelt át ott az égi fény,
Mennyeknek vigyázó égiszén
Istennők repültek én elém.
Kezükben gyémántos penna volt,
ajkukról zengett a szép ima -
köztük a legszebb volt Hélia,
s előttem mindegyik meghajolt…
A penna enyém lett, itt fogom;
pergamen telik a toll alatt -
gyönyörű áldás e pillanat,
verset ír - panaszra nincs okom.
2014.04.24.