A Nap és a Hold
Írta: Eve Dátum: Február 11 2008 05:24:07
Utolsó aranyló sugaraimmal még érinthetem testedet,
és egy pillanat erejéig találkozik tekintetünk.
Teljes hír
I
Minden mozdulatodat figyelemmel kísérem
míg csak el nem jõ az idõ, amikor te következel és leváltasz engem.
Utolsó aranyló sugaraimmal még érinthetem testedet,
és egy pillanat erejéig találkozik tekintetünk.
Te a sötétség fénylõ õrzõje vagy, ki világosságot ad az éjszakának,
hol egészen, hol félig elfogyva, de uralod az éjjelt.
Én épp az ellentéted vagyok.
Sugaraimnak hatalma van a föld felett,
és bõszen felmelegítem a szívedet.
Sosem találkozhatunk, és nem érintheti egymáséit az ajkunk.
Mégis mikor aludni térek a Horizont végtelenbe nyúló határát súrolva, tõled némán elbúcsúzva térek nyugovóra.
Szívem nehézkesen válik el tõled,
viszont meg kell értenem, hogy miért is történik ez velem.
Azért mert eltiltottak tõled,
így bosszulják meg a titkon együtt töltött idõket.
Ti gaz rajok, gonosz varázslók és sámánok õsei,
hogy tehettétek ezt meg velünk, hogy elérhetetlen legyen a szerelmünk?
Miért?
Mondjátok meg, hogy miért?
Miért nem érinthetem szerelmesem arcát, testét és ajkát?
Lelkem sír, hirtelen felhõk gyülekeznek, és elered az esõ.
Már nem kellek a világnak, sem neked kedvesem,
én pártolatlan szerelmem.
A szerelmünk örökkárhozatra ítéltetett,
mégis annyira de annyira szerettelek és még mos is szeretlek.