Nagymama II.
Írta: Sancho Dátum: Február 11 2008 11:41:42
A nagymamát sokan hintaszékben képzelik el,
Mégpedig úgy, ahogy kötöget, s unokát nevel.
C
Teljes hír
A nagymamát sokan hintaszékben képzelik el,
Mégpedig úgy, ahogy kötöget, s unokát nevel.
Én másképp.
A kedves, barázdás tekintet korán kelt,
Tyúkot etetett, perlekedett a csirkékkel.
Teregette a frissen mosott bugyogókat,
Kakaót fõzött, és ébresztgette a lurkókat.
Míg ettek, feltette az ebédet,
Közben nevelt, gyógyította a sebeket.
Tipegett egész nap, trombózisos lábbal,
Mint fûzfa, hajlongott hozzánk, fájós háttal.
Betegségre nincs más gyógyszere, csak unoka,
Kívánta, zsivajunkkal legyen tele háza s udvara.
Ahogy nagyi sütötte a bodagot, úgy más nem tudta,
Kevés pénzbõl élt, de arra mindig futotta.
Meghalt szegény, a hintaszék vágyálom,
Nagyon hamar felnõttünk, én azt sajnálom.