Múltba révedés…
Írta: KiberFeri Dátum: Május 07 2014 12:57:19
Gy.

Múltunkba révedés, maga a lélek haladék!
Mindenkinek más az átka, de van-e menedék?
Teljes hír


Múltunkba révedés, maga a lélek haladék!
Mindenkinek más az átka, de van-e menedék?

A távolság sűrű ködétől nem hallatszik a csengő,
Feledés homálya beborítja, eltűnik sok emberöltő.

Nekem, ami jutott, egy lecsupaszított szálfa,
És még abba is benne van milliónyi szálka.
Válaszra várva nézzünk fel a kék égre,
Révedjünk el eme végtelen messzeségbe.

Elmerengek és imádkozok fel a menynek,
Gyógyuljanak be a múltbéli fekélyes sebek.
Fenyőfa, pázsit, holdvilág, napsütés, beszélj másról!
Hóvihar, esőfelhő, sötét árnyék, hallgass el, de mától!

Száraz szemmel nézem és nem zavar a közelgő
Halál, ki kaszájával közelít és hízelegve esdeklő.

Már nincs, de volt az életemben sok antitézis,
Fenik a kasza élit, még tán” van más út… csak azért is.

Múltfáklya újra, meg újra fellobban
Bennünk a vágy terjed. Szétáradóan.

Vecsés, 2013. november 2. - Kustra Ferenc