Sok embernek fáj
a remény és az élet,
mert úgy érzi nem
kap elég jót és szépet.
Mindenkinek fáj a
várakozás,
mindenkit elcsigáz
a vágyakozás.
Gyengült életek
tűnnek el lelkük
telébe,s megfagy
a remény könnye
angyalaik szemébe.
Adj az embereknek
fényt és áldást,mi
égig emel-e létben,
s adj jelet,hogy kút
legyen a sötétben.
Adj az éhezőknek
bő étket,
színtelenségbe,
tiszta kéket,s törölj
el-e földön minden
vétket!
Adj békét a
békétlenségre,
adj holtnak nyugalmat
a szivárványszínű
végtelenségbe.
Hagyd az ártatlanokat
ártatlannak,ne tedd
ki őket a gonosz
váratlannak,hogy
tisztán éljenek,míg
élnek,míg hozzád meg
nem térnek.
*Mert kell az embernek
a remény,nagyon,de a
fohász úgy ér el hozzád,
ahogy-e vers írva vagyon!
Ádám J. Csaba 2012. szeptember 02.(vasárnap)
* Az eredeti versszövegezés tükörírás alkalmazásával készült,így lényegi tartalma magában a versben található.