Akácfa illata lengeti a szívem
s bolondja vagyok, mint a csellengő méh
melynek szívére borul fehérlő színben
a csüngő ölelésű méz-anyaméh
Elárul téged a sűrűsödő illat
s az estébe bontlak, hogy kicsit mesélj
én vágyódva hallgatlak, míg meg nem virrad
s érezni akarlak, hát mesélj, mesélj...