Tán ezer év sem volna elég
Írta: hzsike Dátum: Május 18 2014 18:23:47
V
Tán ezer év sem volna elég, hogy múljon az érzés,
egyre erősebb, egyre feszítőbb bennem a féltés.
Visszük a sorsunk sziklakeresztjét, vérzik a vállunk,
annyira fáj - bár elfog a kétség - nem kiabálunk.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Tán ezer év sem volna elég
Tán ezer év sem volna elég, hogy múljon az érzés,
egyre erősebb, egyre feszítőbb bennem a féltés.
Visszük a sorsunk sziklakeresztjét, vérzik a vállunk,
annyira fáj - bár elfog a kétség - nem kiabálunk.
Édes a terhünk, mélyül a ráncunk gyűrt szerelemtől,
őszi időnk vén alkonya lángol rőt levelektől.
Várja az Úrnak drága kegyét már lelki világunk,
égi varázstól megbabonázott éden a vágyunk.
Tudtad-e azt, hogy meghal az égben mind, ami fájt itt,
s balzsama lesz majd mély sebeinknek mennyei pázsit?
Fönn soha nem lesz tiltva az érzés. Messzire szállunk,
s mennyei vánkos lágy, puha selymén ébred az álmunk;
angyali ének fűti a lelkünk, már sose fázik -
égi szerelmünk fénygyerekével hold fia játszik.
2014.05.18.