Fekete lovasok
Írta: katryna Dátum: Május 18 2014 19:59:43
V
Kérlek nézz rám! -
's érezd, sosem vágytam
még így szerelmes ölelésed,
sosem szerettelek még ennyire...
Teljes hír
Alkonyodik...
Az esthajnali égen
komor, bús felhők
egymást kergetik,
szobám falán az
árnyak egyre nőnek,
sokáig nézném őket,
akár pirkadatig.
Az árnyak közé
hangok is vegyülnek,
hangok, szavak,
könnybe fúlt sóhajok,
vagy felhevült képzeletem
hallja csupán őket,
mint vágtatnak ők a
"fekete lovasok"?
Bárcsak lenne mindig
tűnő az árnyék,
s ne lenne az árny
sötét éjszaka,
mert hosszú az éj,
s messze még a hajnal,
vajon megvirrad e rám valaha?
- de eljött a hajnal,
's vele a fénysugár,
nem engedte, építsem
a hídat lankadatlan,
ne várjak hiába reád,
ez az híd legyen
közös köztünk...
lépj hát, indulj, érezned
kell, kezdetektől fogva
ez vágyaim hídja, mely
hozzám elvezet...
Egy tündöklő csillag
jelent meg az égen,
biztató fénye tisztán
rezeg felém,
itt a földön is kigyúlt
egy drága csillag, melyet
ott látok ismét lobogni
szerelmem lángoló szemén.
Kérlek nézz rám! -
's érezd, sosem vágytam
még így szerelmes ölelésed,
sosem szerettelek még ennyire...