Túl az emlékezeten
Írta: marica Dátum: Február 11 2008 18:22:43


Fény, bogár repdes, homok-jelzete hangyaboly,
Madár a kõtáblán, a fûben fácán sikoly.

C

Teljes hír


Ódon sírkert egy méla völgy ölén,
Hová füvet kaszálni jár egy csõsz legény.
Kettõs haszon, az állatnak széna kell,
Az ódonkert ápolt, és friss illatot lehel.

Néma táblák, nem márvány, csak szürke kõ,
Mohával benõtt, írás sem jelzi, ott lenn ki Õ.
Talán több évszázados is lehet a temetõ,
A csõsz fiún kívül nem jár más, csak az idõ.

Fény, bogár repdes, homok-jelzete hangyaboly,
Madár a kõtáblán, a fûben fácán sikoly.
Porrá mállott holt test, csont ott lenn hever,
Bárányfelhõ felett, zúgó repülõ propeller.

Véges a lenn, és végtelen ott fenn,
Az élet suhanó pillanat itt középen.
Hátul fakul a múlt, szembe titok a jövõ,
Lép a jelen, s már menetközben múlt idõ