Barátom, a világ már nem csodálkozik rajtad,
nincs semmi gondolatod mi benned maradt.
Nem találsz újat, nem csilingel versedben a szó,
szavaid muzsikája fals, disszonáns hangon szól.
Zenghetsz szerelemről, ki nem hűlő vágyról,
mindent leírtál magad ismételve százszor.
Tán lenne számodra új, az öreg Nap alatt,
ha fényed nem szórnád, csitulna az akarat.
A kevesebb több, rossz ha a bőség túl árad,
pihenj kicsit, ne járasd folyton a szádat.
Maradj álmaidban, míg kényszered elcsitul,,
ringasd magad hitedben, maradj kicsit szótlanul.