HEINRICH HEINE: SZÍVEM, A SZÍVEM - OLY ÁRVA III.
Írta: Szollosi David Dátum: Május 21 2014 05:22:24
H
Szívem, a szívem – oly árva,
De fényes a május, vidám;
Hárs fölé kihajlok, állva
Vén bástya felső fokán.
Teljes hír
Mein Herz, mein Herz ist traurig III
Mein Herz, mein Herz ist traurig,
Doch lustig leuchtet der Mai;
Ich stehe, gelehnt an der Linde,
Hoch auf der alten Bastei.
Da drunten fließt der blaue
Stadtgraben in stiller Ruh;
Ein Knabe fährt im Kahne,
Und angelt und pfeift dazu.
Jenseits erheben sich freundlich,
In winziger bunter Gestalt,
Lusthäuser, und Gärten, und Menschen,
Und Ochsen, und Wiesen, und Wald.
Die Mägde bleichen Wäsche,
Und springen im Gras herum:
Das Mühlrad stäubt Diamanten,
Ich höre sein fernes Gesumm.
Am alten grauen Turme
Ein Schilderhäuschen steht;
Ein rotgeröckter Bursche
Dort auf und nieder geht.
Er spielt mit seiner Flinte,
Die funkelt im Sonnenrot,
Er präsentiert und schultert --
Ich wollt, er schösse mich tot.
________________________________
Szívem, a szívem – oly árva,
De fényes a május, vidám;
Hárs fölé kihajlok, állva
Vén bástya felső fokán.
Várárok kék vize látszik,
Folyása békés, nyugodt,
Csónakból fiú pecázik,
Kapás van – füttyent nagyot.
Szemközt, mint apró makettek,
Tarkálló, nyájas vidék:
Emberek, szaletlik, kertek,
Erdő, meg ökrök, s a rét.
Fű közt egy kis cseléd lábol,
Imént még ruhát mosott,
Hallom, hogy malom zúg távol,
Kerekén víz csillog ott.
Szürkéllő, ódon toronynál
Őrbódé bújik, szerény,
Előtte föl s alá járkál
Rőtmentés ifjú legény.
Játszik, a puskát piszkálja,
A nap rá szikrát vetett,
Tiszteleg, vállához rántja –
Kívánom, ölne csak meg...
*******