Dobd le láncaidat, lelked börtönéről...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Május 25 2014 04:59:34
H
Lelked, hogyha ordít, hullanak a könnyek,
ki a parton maradt, annak sem lesz könnyebb
Vihar szeli át most a Fekete-tengert,
megvisel az mindent, de főleg az embert!
Teljes hír
Lelked, hogyha ordít, hullanak a könnyek,
ki a parton maradt, annak sem lesz könnyebb
Vihar szeli át most a Fekete-tengert,
megvisel az mindent, de főleg az embert!
Lecsap Zeusz Isten villámokat szórva,
ne számíts Te akkor soha semmi jóra,
dühösen csapkod, háborítja a lelked,
de hidd, hogy nyugalmadat egyszer megleled!
T'án hosszú hónapok, évek telnek így el
mosoly, remény magját a lelkedben hintsd el,
rügyezik, virágzik, csak hagyd, élni kicsit,
teremni fog az hidd el, nem csak nihilt.
Tenger morajlása alábbhagy és nyugszik,
lelkedben a vihar csillapodni látszik,
hull még kicsit könnyed, de már az nem éget,
elapad az hidd el, attól nem kell félned!
Ott a jó barátod, fogja mindig kezed
Veled van ő hidd el, amikor csak lehet,
Ontja szeretetét, óvja, védi lelked
hallgasd csak a hangját, hiszen ez kell Neked!
Lelked már nem ordít, napsugár is csábít,
menj a fényre, vár rád, szerelmesed kábít,
dobd le láncaidat lelked börténéről
szabadítsd ki elméd gyötrő emlékképből
Újra szabad leszel, nem ordít a lélek
barátod mondja, hogy jól van, már nem félek
lelked telve, látja, mámorral és fénnyel
megküzdöttél a gonosz, rút, ellenféllel.