Paradox
Írta: Hullocsillag Dátum: Május 27 2014 10:12:38

---

MM

Az a baj, hogy hiába emellek a szívemre:
Még mindig, mindig csak a levegőt ölelem,

---

Teljes hír

---

Az a baj, hogy hiába emellek a szívemre:
Még mindig, mindig csak a levegőt ölelem,
És mégis, bár sóvárgó ujjaim gyenge
Rokkája magára fonni esszenciád képtelen,
Én félek: félek, hogy elvesztem azt, ami vagy,
Tégláira hullik szét egy virágot termő álomvilág,
És míg az utolsó szivárvány is pasztellbe fagy,
Míg a híd föld s ég között elroppan, mint erőtlen ág,
Félek, hogy kiszaggat szívemből egy túl erős vasmarok,
És aztán vége.
Szeretlek, és mert szeretlek: féltelek, így én is félni fogok;
Félek, mert nem tudom, hogy a tűz holnap is ég-e,
Félek, hogy egyszer nem lesz elég szikra bennem,
Mert porba ölik a földiek azt, amitől álmodok,
De ha te távozol - nekem is el kell mennem,
Mert nélküled én sem vagyok.
Ó, kicsim: a hitem, az álmom rólad örökkön lobog,
De ki vagyok én?
Ha a szív odabenn meghal, nem dobog,
És ott állok, hol majd megítéltetek mindenek végén,
És azt kérdi tőlem egy hideg hang: megérte?
Ó, igen. Félni és szeretni, és mégis túlélni bármit;
Mert ha világom veszni látszik, mindig van egy biztos pont: te,
És tudod, érted, ha félek is - megadnék akármit.