Félek
Írta: katryna Dátum: Május 28 2014 05:41:47
H
Félek, egyedül vagyok társam a fájdalom,
mélységes csendben alszik odakint minden,
a havas úton néha egy-egy lépés roppan,
összerezzenek, ahogy rám telepszik a csend,
Teljes hír
Félek, egyedül vagyok társam a fájdalom,
mélységes csendben alszik odakint minden,
a havas úton néha egy-egy lépés roppan,
összerezzenek, ahogy rám telepszik a csend,
érzem a súlyát, lelkemre nehezedik a magány.
Félek, ahogy a szél tomboló erővel zengi a fák életét,
felnézek az égre, oly messze és mélyen
hideg fényben szikráznak a csillagok,
csak én sírok itt lenn árván minden éjjel,
amikor rám vicsorit a sötétség démona,
szinte fojtogat a szűnni nem akaró fájdalom.
Félek, mert csak egy életem van, benne egy fény,
egy világosság, melyet léleknek neveznek,
nem akarom, hogy kialudjon a testemben,
ezt a lángot egy csillag őrzi ott fent, melyet
az ég felé emelek, ne engedd, hogy a
lelkemet a sötétség tartsa idelent.
Félek, ha a fénynek ellobban a lángja,
s átsugárzik az örökkévalóságba, kérdem én
mi lesz akkor velem, vajon jó lesz e
ott nekem? - ezen az ismeretlen tengeren,
hol a magány jár ragyogva és ridegen.
Félek, a csodás ismeretlenségről semmit sem tudok,
mely körülöleli a létező világot, ahol
egy életem van e rövid kis boldogságra,
melyet élni és érezni akarok, de oly magasak
a falak, melyeket átugrani már nem tudok.
Félek, hisz boldog akarok lenni, csak egy kicsit,
de akkor egészen boldog, be kell váltanom, míg
el nem veszi tőlem az ismeretlen hatalom,
de hol van az én boldogságom, szívem bilincsben,
egy kalitkába zárt madár, rab vagyok ebben a szerelemben.
Félek, az én boldogságom másnál van, más a birtokosa,
mástól kell kikönyörögni, nem magamban van,
őnála kell, hogy keressem, egyedül fáj az élet,
egyedül testetlen lénynek érzem magam,
boldog egyedül nem lehetek, egyedül az ember csak szabad.
Félek, ahogy a nappalok vánszorognak,
újra fáradt lábakon jön el az este, az ezerszer
kiszámolt órák és percek, várva, hogy ismét
melletted lehessek, de nem! - elfogytak, elvesztek az
időkút mélyében, s érzem, ahogy a lelkemre
újra ránehezedik a magány és a még fájdalmasabb FÉLELEM.