Becsapódás
Írta: reitinger jolan Dátum: Június 02 2014 12:45:24
V
Én szétszórlak, mint szél a permetet,
hogy többen lássanak szétszórtan állva,
hogy nézzem, mint kapaszkodik kezed,
s hogy tűnsz el a hajnalhasadásba.
Teljes hír
A közöny feltűnt képét dobálom,
míg átérek az árnyban hűs szobán,
hogy lássak az testetlen homályon,
átszűrlek most a képzet homlokán.
Összetöppedt csend vagy, véget értél,
ízekre szed a tested árulása,
fakó képszelet alá tepertél,
most ott vagyok szégyenedbe zárva.
Arcod takard el, hogy még te se lásd
az igazságod hazugságait,
a nekem felfoghatatlanban várd
önámításod pillanatait.
Én szétszórlak, mint szél a permetet,
hogy többen lássanak szétszórtan állva,
hogy nézzem, mint kapaszkodik kezed,
s hogy tűnsz el a hajnalhasadásba.
Szavam már elfoszlón kúszik árván,
mint a fény, mely csak csendet keres,
ott a bezárt körök planétáján
megdöbben és a messzeségbe les.