Szívkamrám kiüresedett
Írta: Dellamama Dátum: Június 02 2014 16:26:34
V
Mint néma uszály a folyón,
lecsorognak napjaim.
Érzem fel kéne emelkednem,
de mélybe húznak súlyaim.
Teljes hír
Szívkamrám kiüresedett.
Mint néma uszály a folyón,
lecsorognak napjaim.
Érzem fel kéne emelkednem,
de mélybe húznak súlyaim.
Keresném az elmúlt időt,
sóvárgó hullám a gondolat.
Megbontott falam kidőlt,
tettes vagyok, vagy áldozat?
Már alig vonszolom magam,
viharom nem csendesül.
Árnyak suhannak szobámban,
a hajnal asztalomhoz ül.
Keserű italom kortyolgatom,
lassan ölő mérget nyelek.
Magamat /meg-, le-,/sajnálom,
szívkamrám kiüresedett.
Magányom ellen harcom dúl,
küzdenék, de gyenge a karom.
Mosolyom zokogásba fúl,
elfogyott alig-akaratom.
Üres semmiben lebegek,
gondom magamba nyelem.
Kiraknám már terhemet,
tikkadt szóözön nyelvemen.
Verssé lett bennem a fájdalom,
bánat szavak szövődnek
boldogtalanságomról,
könnyezve sírnak a rímek.