Talány
Írta: lambrozett Dátum: Június 03 2014 04:51:14
H
Elém állt egy tükör este
rámnézett és szavam leste -
nem tagadom, meglepődtem
mit akarhat itt, előttem.
Teljes hír
Elém állt egy tükör este
rámnézett és szavam leste -
nem tagadom, meglepődtem
mit akarhat itt, előttem.
Eddig mindig szerénykedett
foncsorja sem kedve szegett -
erőszaktól mentes, mondom...
kioszthatták: lelket mosson.
Ki lehetett ilyen galád?
hogy álnokul ossza tanát -
szembesítsen békés órán
azzal, ahogy hervad rózsám.
Firtatni ezt abbahagytam
bár...lesem én, lankadatlan -
szemüvegem is feltettem...
essen reám jobban terhem.
Így stíroltam, akit láttam
félve, nincs, mi makulátlan -
épp ez történt, sorolom most
szinopszisa lett a holtpont.
Két szemem közt rövid az út
összement és több ráncba fut -
mintha be is esett volna...
látásom tán ettől csorba.
Orrom keskeny, nyúlottá vált
bűn, mit a kor megeszkábált -
inkább mással csatangolna...
mint hogy velem akad dolga.
Ajkam szélén kétoldalt völgy
ettől ilyen fáradt e hölgy -
míg a mosoly dombra felér...
kerék-cserét kér a szekér.
A haj?...vele alig van baj
igaz, néhol őszül, hajjaj! -
de legalább fejemen hál...
föld felé csak néha tendál.
Selyemszálból kenderkóc lett
arcom báján banya gerjedt -
tekintetem komor-szomor...
hová tűnt a rózsa csokor?
Keresem a lányt, ki pajkos
(tükör mögé bújt? makrancos!) -
simább képű, fiús, vagány...
foncsor kacag: talány...talány...
(2014.03.22.)