HUGO SALUS: KÉT KÖLTŐ
Írta: Szollosi David Dátum: Június 04 2014 07:22:30
H
A kert közös, ott járunk verset írni,
Hol zúgni hallod szintén azt a fát;
A nap közös, üdvözletét leküldi,
És lelkesen ragyog reám, reád.
Teljes hír
Die beiden Dichter
Im selben Garten wandeln wir, zu dichten.
Dieselben Bäume rauschen über dir,
Dieselbe Sonne sendet ihre lichten,
Beschwingten Grüße nieder dir und mir.
Doch meine Verse gehn auf harten Sohlen,
Die Schwere bannt sie, Erdenlust und Qual,
Und selten nur, verträumt und fast verstohlen
Huscht drüber hin ein goldner Sonnenstrahl.
Indes spinnst du ein Spinngeweb' aus Saiten
Von Blatt zu Blatt, für meinen Blick zu fein,
Und hörst darüber Äolstöne gleiten
Und fängst darin die Sonnenstrahlen ein ...
______________________________________
Két költő
A kert közös, ott járunk verset írni,
Hol zúgni hallod szintén azt a fát;
A nap közös, üdvözletét leküldi,
És lelkesen ragyog reám, reád.
Ám verseimnek oly kemény a lépte,
A súly lehúz: a földi vágy, a kín;
A napsugár csak ritkán, szinte félve
Fenn elsuhan, aranyló sárga szín.
Te húrokból fonsz pókhálót fölöttem,
Mely finom szállal lombot összezár;
Egy hárfát hallasz szólni mindeközben,
Míg felfogod: vár rád a napsugár…
* * * * *