Memento
Írta: bcermidoff Dátum: Június 05 2014 05:55:48
V
Nézd, hogy szórja kincseit
az öngyilkos világ.
Láncait tépve sodorják
bősz fényorgiák.
Teljes hír
Nézd, hogy szórja kincseit
az öngyilkos világ.
Láncait tépve sodorják
bősz fényorgiák.
S amint néma illatokkal betelve
szelíden tüntetek,
varázsol körém a múlandóságnak
csalóka ünnepet.
Lehetnék - akár a könnyű fruskák -
életnyi pillanat,
mint az idő tajtékján forgó
védtelen kishalak.
Vagy dédelgethetnék inkább
elszáradt emlékeket,
melyeket az őszi szél
lelkemről letépeget.
Ám túl nehéz vagyok játéknak.
Nem bírnak el a fellegek.
Itt felejtettek a mának,
hogy figyelmeztető jel legyek.
És amikor majd búcsúzkodom,
borzong a táj vad teste.
Alig egy perce még virradt
s ím átkarol már az este.
De ahogy vajúdni kezd az éj
a távoli horizont-íven,
hajnalként születik újjá
holddal hanyatló szívem.